Csontváry én vagyok – Huszárik Zoltán rajzai és Markovics Ferenc standfotói - kiállításmegnyitó

Január 22-én, kedden 17.00 órai kezdettel nyílik a „Csontváry én vagyok” című, Huszárik Zoltán rajzait és Markovics Ferenc standfotóit felvonultató kiállítás a Pozsonyi Magyar Intézet épületében (Stefánia út 1.).

Filmvetítéssel egybekötött kiállításmegnyitó a Magyar Kultúra Napja alkalmából. A filmművész-grafikus Huszárik Zoltán alkotói pályája igen rövid, a létrehozott művek azonban a filmművészet remekei: Elégia, Capriccio, Tisztelet az öregasszonyoknak, Amerigo Tot, A piacere, a két nagyjátékfilm ‒ Szindbád és Csontváry; valamint a filmekkel szinte naplószerűen együtt születő rajzok, rajzok, rajzok. Aki Huszárik Zoltánra emlékezik, életművét értelmezi, meg kell említenie sokoldalúságát, a képzőművészi és írói tehetséget, mely a filmművészetben nyerte el végső kifejezési formáját. Huszárik addig nem látott képi univerzumot teremtett filmjeiben és rajzaiban, sűrített képszavakkal fogalmazva, új nyelvi logika, új ritmus szerint.

Kurátor: Medve Mihály (Műcsarnok, Budapest).

A kiállítást megnyitja: Huszárik Kata, színművész

A megnyitót követően bemutatásra kerül Huszárik Zoltán: CSONTVÁRY című filmje (1980, 106 perc). Szereplők: Ichak Finci, Holl István, Drahota Andrea, Dajka Margit, Balázs Samu

A filmben a színész Z. szerepeiben keresi művészi és magánemberi énjét, így Csontváryban, a festőben, akit a színpadon kell alakítania. Csontváry, a festő-zseni életét, gondolatait, mindennapjait a mindenség tölti ki, ő és a kozmosz azonosak. Az élet minden pillanatát csodaként éli meg és prófétai küldetéstudattal akarja átadni a csodát az embereknek. Végül is Csontváry vagy Z. az, aki Libanonban, Taorminában, Athénban, vagy az arab sivatagban jár, keresi önmagát fáradhatatlanul? A festő feladatát akarja beteljesíteni, a színész pedig önmagát meglelni a festőben.